Ági | Füvészkert

“Túlságosan is evidens volt, hogy íróként és konduktorként (nem kalauz, és nem is karmester, azok a pedagógusok nevezik így magukat, aki Pető doktor módszerével fejlesztenek-tanítanak ép értelmű mozgássérülteket) előbb-utóbb elő kell állnom egy „mozgássérültes” könyvvel. Ami „bemutatja a sérültek világát”, „nyíltan beszél a problémáikról” és rávilágít, hogy „ők is ugyanolyan emberek, mint mi”. Számtalanszor hallottam mindenféle érveket. Volt némelyikben ráció. Tényleg jobban ismerem a kerekesszékesek előtt álló kihívásokat, mint a sokévi átlag. Vannak tanítványaim, igazi barátom, cimboráim akik… Épp ezért egyre biztosabban tudtam, hogy soha, de soha nem akarok olyasvalamit írni, ami bemutatja a „világukat” Mert nekik nincs külön világuk. Akármilyen furcsának hangzik is elsőre, pontosan ugyanebben a világban élnek. A problémáik is zavarba ejtően ugyanazok, mint a tiéd meg az enyém: elegük van a tanáraikból, szeretnék, ha az anyjuk kevesebbet dumálna bele a dolgaikba, a jócsajba szerelmesek, de az rájuk sem néz, kevés a pénz, sok a gond, hisztis a gyerek. És hogy ugyanolyanok? Csak, ha bárki bármiben ugyanolyan. Ha én ugyanolyan vagyok, mint te, és mi mindketten mint Obama, Trump, Usain Bolt, Ferenc pápa és Zsuzsi néni a másodikról. Szóval senki ne dőljön be a trükknek: a Szabadlábon nem egy cuki kamaszregény, kábé arról, hogy a jóravaló mozgássérült gyerek megtalálja a helyét a társadalomban, ami befogadja őt. A Szabadlábon egy felnövéstörténet, aminek a főhőse történetesen kerekesszékben ül, és ez a helyzet nekem, mint írónak remek lehetőséget adott arra, hogy minél sarkosabb helyzetekbe keverjem őt kitalált útja során. Attól, hogy nem tud bot nélkül lábra állni, még nem lesz evidensen jó fej, sőt: hazudik, mintha olvasná, hárítja a felelősséget, ugyanakkor bátor és konok és kíváncsi és lázad. A „mozgássérültek élete” rengeteg dologban különbözik az átlagtól – ugyanúgy, ahogy a bélyeggyűjtőké vagy a kamionsofőröké is. De több dologban hasonlít bárki életéhez, mint amennyiben különbözik – igazából erről akartam mesélni Győri Dani kalandjain keresztül.”