Barbaraú | Nyugati tér

˝Édesanyám a legfontosabb ember az életemben, de sajnos három éve elhunyt, igazából azóta sem tudtam még feldolgozni mindezt, talán nem is lehet. Sokan mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, de lehet, hogy ez nincs minden esetben így. Olyanok voltunk mi egymásnak, mint két testvér, sokszor mások is ezt mondták, ha ketten megjelentünk valahol, hogy ő inkább a nővérem, olyan közvetlenek voltunk együtt. Ha kívánhatnék valamit, akkor biztos az lenne - ami sajnos tudom, hogy nem lehetséges -, hogy ő feltámadjon. De hogy ne csak ilyen szomorú dologról beszéljek, és ha már a város szóba került, én elképzelhetetlennek tartom, hogy ne itt, a pezsgésben éljek, bent a városban. Apámmal leköltöztünk egy időre vidékre, de nagyon lehangolt lettem, mert nem tudtam annyit a barátaimmal lenni. Gyakran megfordulok a Szigeten, a Ligetben vagy valamelyik bevásárlóközpontban, ezeket a helyeket nagyon szeretem.˝
˝És ha egyedül szeretnél lenni, akkor hová vonulsz el?˝
˝Legtöbbször a Duna-partra, azt nagyon kedvelem, és mivel az Árpád hídnál lakom, közel is van.˝