Brigitta, Gábor, Momo, Molly, Beny és Nina | Rákospalotai Határút

„Tanítónő, fejlesztőpedagógus, habilitációs kutyakiképző és terápiás kutyafelvezető vagyok emellett három gyermek édesanyja. 4 éve foglalkozom állatasszisztált fejlesztőpedagógiával, előtte tanítónő voltam egy általános iskolában, de úgy éreztem a gyerekek mellé kellene még valami plusz. Persze azért is kezdtem másban gondolkozni, mert tanítóként egyre kevesebb eszközünk van, amivel felkelthetjük a gyerekek érdeklődését, persze ez köszönhető annak is, hogy rengeteg a plusz adminisztrációs teendő, így arra, hogy tanítsunk, hogy felkészüljünk kreatívan az órára, már nem sok idő marad. Emlékszem legtöbbször este 11-ig dolgoztam, hogy ki legyenek javítva a dolgozatok, és a következő órát ne csak úgy adjam le a tanítványaimnak, hogy kiállok a táblához és magyarázok. Erre még az is rátett, hogy a testem egyszer csak azt mondta állj, elég volt. Szóval majdnem ráment az egészségem, ezért is döntöttünk úgy, hogy váltani kell. Szekszárdon a Csigabiga Alapítványnál találtam egy képzést, ami kutyákkal való fejlesztésről szólt pedagógusoknak. Ez a fajta pedagógiai módszer motivációt ad a gyerekeknek, felnőtteknek, hogy aktívan részt vegyenek a foglalkozásokon és megoldjanak olyan feladatokat is melyeket amúgy nem szívesen vagy egyáltalán nem szeretnének. Voltak például olyan diszkalkuliás, diszleksziás tanítványaim akik, azért hogy a kutyával foglalkozhassanak nemcsak azokat a feladatokat akarták megcsinálni, amik meg voltak adva nekik, hanem azon felül is. De persze nem csak a gyerekek, az idősebbek is. Volt olyan alkalom egy idősek otthonában, hogy a bácsi majdnem szaladt, hogy részt vehessen a foglalkozáson. Rengeteg fejlesztési területen lehet használni ezt a módszert. Egy iskolában a foglalkozáshoz a pedagógussal is egyeztetnünk kell, hiszen ő tudja, hogy mit szeretne elérni egy terápia alatt. Ilyenkor megad egy vázlatot a felépített órára, és mi ahhoz tesszük hozzá a kutyás feladatokat. Például Molly kiviszi a gyerekeknek az összeállított feladatokat, vagy épp a gyerekek veszik el a kutya hámjára tett oldaltáskából a rájuk jutó, ha éppen magyar óra van, felolvasós papírokat. Amit nagyon szeretnek az a bátorságpróba (ez a feladat a testtudat, térorientáció, emlékezet, figyelem, társas kapcsolatok fejlesztését is segíti), a feladat úgy épül fel, hogy a gyerekek lefekszenek a földre, és ki-ki a maga szintje szerint jutalomfalatot kérhet a kezébe, hasára, a homlokára vagy bármely megnevezett testrészére, amit azután a kutyusok lenyalnak. Mozgásfejlesztéshez is nagyon jól lehet használni a terápiás kutyákat. Az egyik gyógypedagógiai intézményben ahova hetente háromszor járunk, történt két kerekesszékes gyermekkel, akik a kezüket sem tudják igazán használni, hogy mosolyogtak és mozgatták a kezüket, mert meg szerették volna simogatni az állatokat. A gondozók soha nem láttak tőlük ilyen aktivitást. A kutyusaink közül Nina (leonbergi) volt az első, akit terápiás kutyának szántunk, sajnos ő nem bizonyult alkalmasnak erre a munkára, de mint egy nagy maci szívesen belebújik az öledbe. Meg kellett tanulnunk hogyan kell kiválasztani egy alkalmas kutyát, hogy milyen jeleket kell nézni rajtuk, ezért mind a ketten a férjemmel elvégeztünk Szekszárdon egy habilitációs kutyakiképző tanfolyamot. Azóta a kutyák képzését, tanítását együtt végezzük. Molly (border collie) kiválasztásánál már okosabbak voltunk és ő be is vált terápiás kutyának. Minden helyzetben feltalálja magát, könnyen és gyorsan tanul, nagyon szereti ezt a munkát. Imád frizbizni, flyballra is járunk, szóval ő sportkutya is egyben. Kedvességével nagyon hamar meghódítja és elbűvöli az embereket. Beny (yorkshire terrier) szintén tudatosan lett kiválasztva a terápiás munkára. Ő az egyetlen „pasi” a csapatban, ezért szereti irányítani a dolgokat. Kis termete miatt őt könnyebben elfogadják azok a gyermekek is, akik egyébként félnek a kutyáktól. Az idős embereknek is mindig ő a kedvence. Momo (golden retriever) jelenleg még tanuló terápiás kutya. Ő még egy kicsit kajla, érnie kell ehhez a munkához. Imád a mezőn felhőtlenül szaladgálni és pockokat keresni. A kutyák mellett van 4 nyulunk, két teknősünk és két macskánk is, akik szintén terápiás célokat is szolgálnak, az egyikük befogadott cica, akit a tanítványaim találtak. Nekem ez egy beteljesült álom, hogy gyerekekkel és állatokkal tudok együtt dolgozni. Talán az tenne még boldogabbá, ha a jövőben ilyen jellegű iskolákat lehetne nyitni.˝
2016. december 31.

 

Megosztás
KövetkezőElőző
 
X