Danny és Alice | Vágóhíd

˝A: 13 éves korunkban kezdtünk el zenélni, legfőképp azért, mert szerettünk zenét hallgatni és el akartuk játszani azokat a zenéket. Úgy találkoztunk, hogy Danny sokszor látott kint az utcán, és odajött hozzám. Aztán egyszer ültünk az aluljáróban, és bepánikoltunk, hogy egy ilyen helyen fogjuk végezni, ha nem változik a helyzet. Akkor már megvolt a telefonom, megkerestük Beke István elérhetőségét, és egyszerűen írtunk neki. Voltak régebbről gagyi felvételek, amit egy előző felállással rögzítettünk. Azokat küldtük el neki, és így történt, hogy segített. Elég híres, tudtunk arról, hogy segítőkész.˝
˝És addig csak az utcán zenéltetek?˝
˝Igen. De már hányingerem van az utcától, én csinálom legrégebb óta, Danny-t szerintem még nem érinti így a dolog, ő még érzi a varázsát. Az elején még a balhéknak is meg van a varázsa, de aztán, ahogy egyre több balhés szituációba kerül kint az ember, kezd rájönni, hogy jobb elkerülni őket, mert a legjobb esetben is, mondjuk, eltörheti a kezét. Most azt kéne mondanom, hogy persze akármekkora színpadon játszhatunk majd, mindig vissza fogunk térni az utcára, de a nagy fenét... Maradjon az a mocsokban, aki gyenge ahhoz, hogy kitörjön belőle. Amikor szétfagy a kezed az utcán télen, amikor beleköpnek a gitártokba, amikor a saját anyád lenéz, és azt mondja, hogy nem érsz semmit, vagy amikor megaláz a biosz tanár az egész osztály előtt azzal, hogy tehetségtelen senkinek hív, nem azért nem adod fel, mert azokra gondolsz akik hatalmas rocksztárok lettek, hanem azért, mert eszedbe jut például Kerri Strug, akinek szanaszét szakadt a lába, mégis megcsinálta az ugrást. A legnagyobb hatással azok az emberek vannak ránk, akik soha nem adják fel, akik sokkal több mindent kibírnak, mint a legtöbb ember, azért, hogy azt csinálhassák, amit tényleg akarnak, ahelyett, hogy azt csinálják, amit mások elvárnak tőlük. Ezért is jutott eszembe Kerri Strug, ő egy amerikai tornásznő. Ripityára törte magát ezerszer, azt mondták neki, hogy soha többé nem tornázhat, de talpra állt és eljutott az olimpiára. Az utolsó ugrás előtt megsérült a lába, de így is megcsinálta, és olimpiai bajnok lett. Aki ennyire akar valamit, és ez független attól, hogy zenél-e vagy sem, az ad igazán erőt, az ilyen emberek igazi hősök, sőt! Több mint emberek a szememben. És elsősorban az ilyen emberek miatt csináljuk ezt az egészet.˝

2016. augusztus 18.

 

Megosztás
KövetkezőElőző
 
X