Dóra | Bazilika

˝Már kiskorom óta tudtam mi az, ami igazán vonz és érdekel. Maga a szereplés. Legyen az egy versmondó verseny, vagy bármi más. Imádtam azt az érzést. amiket egy-egy ilyen verseny adott. Emlékszem, mikor még kislány voltam, otthon épp valami családi összezördülés volt. Ott volt mindenki, barátok, családtagok. Én akkoriban rettentően sok szappanoperát néztem és az összes szövegethalandzsázva természetesen kívülről fújtam. És ezeket előszeretettel elő is adtam. 4 éves lehettem talán. Ezen a bulin olyan jó volt a hangulat, hogy egyszer csak felálltam az asztalra és elkezdtem énekelni a Paula és Paulina főcímdalát. Fogalmam sem volt a szövegről, de hallás után ˝megtanultam˝. Mai napig vissza tudom halandzsázni. Azóta persze már nem ilyen egyszerű. Több kell ahhoz, hogy megkaphassam ezt az érzést. Miskolcról jöttem fel Pestre. Elvégeztem egy színészsulit és tudtam, biztos voltam benne hogy ez az, ami nekem való, amitől teljes lesz az életem. Ami megnyugtat és egyben fel is pörget.
Az az adrenalin amit egy-egy előadás ad, valami leírhatatlan. A színészkedés mellett táncoltam több mint 10 évig, de amikor feljöttem Pestre, sajnos abba kellett hagynom. Azok a mozdulatok, amiket ott megtanultam, a mai napig nagyon hasznosak. Az nem csak tánc volt, maga volt az érzelem; szerelem és harag. Az éneklést már sokadik éve csinálom és kezdem ott is egyre erősebbnek és felszabadultabbnak érezni magam. Klasszikus daloktól kezdve a mai külföldi előadókon át több műfajt is tanulok. Egyszerűen imádom. Azt hiszem, ha az ember hisz magában, akkor mindenre képes lehet.˝