Emire | Ötpacsirta utca

„A zene az igazi szenvedélyem. Hat évesen kezdtem el hegedülni a nővérem hatására, mert neki egy gyönyörű, mahagóni színű hangszere volt, úgyhogy én is játszani akartam. Aztán édesanyám észrevette, hogy van is a zenéhez tehetségem. Amikor másodikos voltam ő kitalálta, hogy felvételiztetni szeretne a Rádió Gyerekkarba és az Opera Gyerekkarba. Mindkét helyre fel is vettek, de ő a Rádió mellett döntött.”
„Mennyire volt ez akkor nagy váltás, megérte?”
„Elég nagy volt, sokáig haragudtam is rá, de végeredményben a legjobb dolog volt, ami történhetett velem. Emelt számú ének, rengeteg fellépés volt gyakorlatilag az elejétől fogva. Jártunk külföldön is, de itthon is számtalan helyszínen énekeltünk.”
„És most is énekelsz, ugye?”
„Persze. 2009 óta vagyok tagja annak a kórusnak, ahová most tartozom. Nem csak a zene miatt szeretem, hanem mert elképesztő jó a közösség. Decemberben 10 koncertet adtunk; jártunk Franciaországban is, ahol egy karitatív szervezettel közös együttműködésben adtunk adventi koncerteket, valamint énekeltünk öregek otthonában és szellemi fogyatékos embereknek is. Igazán megható volt…”
„Kortárs műveket is adtok elő?”
„Igen, most például Tours-ba készülünk az Európa Nagydíjas Versenyre, melyre a nyári debreceni győzelmünk miatt kaptunk meghívást. Nagyon nagy kihívás, pont ezért a kortársakkal igyekszünk erősíteni a repertoárt, például Gyöngyösi Levente egyik darabjával, amit már most imádunk!”