Erzsébet | Marczibányi tér

˝1987 óta lakom itt az intézetben. 12 éves koromban kerültem tolószékbe; leestem egy fáról és eltört a gerincem. Gyerekként nem értettem még a dolgot. Pár évig azt hittem, hogy csak kicsit kocsikázom, aztán majd minden megváltozik. 15-16 éves korom körül döbbentem rá, hogy nem fog megváltozni, és hogy tolószékben leszek ezentúl. Azóta persze sokat javult minden, az eszközök is jobbak lettek, itt az intézetben több lett a lift és a tömegközlekedésben is van javulás.˝
˝Mikkel foglalkoznak bent? Sok a közös program?˝
˝Akad ilyen, igen. Szeretem a közös kirándulásokat; voltunk párszor itt Budán, amit nagyon kedvelek, de Martonvásáron és Gárdonyban is vonattal. Gárdony nagyon szép volt, arra szívesen emlékszem vissza. Egyébként varrónőnek tanultam, és az ismerőseimnek és a bentieknek is szoktam ezt-azt csinálni, kisebb munkákat, felhajtásokat, ilyesmi dolgokat. Mivel bent nem lehet dohányozni, ki szoktam jönni ide, hozok magammal egy kávét. Most kifejezettem jó. Egy-két hete nagyon hideg volt már, most megint szép az idő, és ennek lehet örülni.˝