Eszter | Gyulai Pál utca

˝Van egy hely Budapesten, ahová vasárnaponként utazom fel Dányból, mert különösen sokat jelent nekem az ottani közösség, ez pedig a Piarista Gimnázium. Itt a hallássérültek számára délutánonként tartanak szentmisét. Már az első alkalommal megkapott az itteniek barátságossága, nyitottsága, őszintesége és kedvessége…. összetartó közösség képe rajzolódott ki előttem, családi hangulattal, és elragadott a jelnyelven tartott szentmise, ezért elkezdtem ide járni rendszeresen. Megismertem Faludi Piroskát és Erdődy Ferenc plébánost, akik a hallássérültekkel foglalkoznak, és akiket nagyon megkedveltem. Jelentkeztem önkéntesnek, így most ők tanítanak engem jelnyelven és szóban a vallási és egyházi ismeretekre. Közben lassan megismerem a hallássérültek problémáit, helyzetüket és élettörténetüket. A saját tapasztalataimat is felhasználom az emberekkel való foglalkozásban, hiszen én magam is súlyos hallássérült vagyok már gyermekkorom óta. Fontosnak tartom a hallók és a hallássérültek közti kommunikáció javítását, oktatási- és kulturális területen a fejlesztést. Legjobban az érdekel velük kapcsolatban, hogyan élik meg a mindennapi érzelmi fokozott terhelést, aminek ki vannak téve, hogyan oszlik meg a figyelem és a koncentráció, valamint az energia az esetükben, milyen megoldásokat találnak a társadalmi akadályok leküzdésére, és mindezekben én hogyan tudnék nekik segíteni. A fotón a jel Istent jelenti, ez volt az elsők közt, amit megtanultam, bár még tökéletesíteni kell ezt is, hiszen a kéz magassága sem elvetendő a jelnyelvben, most így a képen egyszerre jelölheti a „jelentkezést” és „Istent” is.˝