Eszter | Széll Kálmán tér

˝Hogyhogy ide, a tűző napra ült ki?˝
˝A János Kórházban dolgozom, és ott elég kevés nap ér, úgy gondoltam, hogy most jót fog tenni, még nincs túl késő, talán nem káros.˝
˝Mivel foglalkozik?˝
˝Nővér voltam, aztán egyszer csak közölték, hogy előnyugdíjba akarnak küldeni, én meg azt feleltem, hogy engem ne küldjenek sehová, találok én munkát magamnak máshol is. Szerencsére nem így lett, és a nyugdíj után felhívtak a kórházból egyik nap, hogy menjek be reggel nyolcra. Azóta takarítok napi négy órában, amit egyáltalán nem szégyellek. Ez is tisztességes munka, sokaknak még ez sem adatik meg. Kiegészítésnek, időtöltésnek jó, addig is emberek közt vagyok.˝
˝Hogy érzi magát Budapesten?˝
˝Ezen sokat gondolkodom mostanában. Nagyon zavar, hogy piszkos. És ez nem a közterületeseken múlik, hanem rajtunk. A fiamék kint élnek Németországban, évente többször is megyek, és ott nem sértődik meg senki, ha rászólnak az utcán, hogy ˝Ne dobd már el a szemetet.˝ Itthon, ha egy idős embernek átadja egy jól nevelt fiatal a helyét - ilyen is akad -, legtöbbször nem kap érte köszönetet. Nem csoda, hogy sokan nem adják át. Nem szokásom, de egyszer meg is kérdeztem egy nőtől a metrón, hogy az a srác nem érdemelte volna meg a köszönetet? Annyit felelt, hogy a fiataloknak állni kell. Már bocsánat, de sokan olyan sötétek, hogy a Negro világít a szájukban.˝