Gergely | Türr István utca

˝Születési rendellenesség, ezt szoktuk mondani, mert én például már kiscsoportos koromban réti sasnak öltöztem, szóval, elég hamar kiderült, hogy a madarak szerelmese vagyok. Akkor láttam a Gyöngyvirágtól lombhullásig című természetfilmet, mai napig egy világszínvonalú alkotás. ˝Megfertőzött a film˝, és már hat éves koromtól kezdve madarakat neveltem, és hamar beléptem a solymász egyesületbe is.˝
˝Emlékszel, hogy mi volt az, ami a leginkább megragadott a madarakban?˝
˝Az, ahogy egymásra néztünk. Lenyűgözött mindig a tekintetük.˝
˝Van kedvenc madarad?˝
˝A hollót szoktam mondani, amellett, hogy minden madarat szeretek. De ha újjászülethetnék, akkor talán holló lennék leginkább. Most huszonhárom madár van otthon egyébként; vannak vadlibák, dolmányos varjú, van ugye kárókatona, ő, aki most itt van velem, szóval sokféle. A Hortobágyi Madárkórházzal, illetve az egyik, Székesfehérváron működő kórházzal együttműködve mentjük az állatokat országos szinten. Rengeteg bajba jutott madár van, viszont annál kevesebb az olyan ember, aki tud is segíteni rajtuk szakszerűen. A célunk, hogy legyen egy országos mentőhálózat. Van egy egyesületünk is, ez a Magyar Nemzeti Ragadozómadár-védő és Solymász Egyesület. Van olyan madár, akit el tudunk később engedni, de van, aki egész életében nálunk marad. Ő, aki a kezemen van, például csak nyolc hetes, de naponta már másfél kiló halat eszik. Vele filmezni fogunk, egy kis kamerát szerelünk majd a hátára és úgy követjük nyomon, ahogy akár 40 méter mélyre is lemerül a zsákmányért.˝