György | Frankel Leó utca

“Rengeteg munkahelyem volt, de sajnos 8-9 éve vagyok már az utcán. Pontosabban nem az utcán, most szállón lakom, mert ember szeretnék maradni. De volt például 3 év, amit a szigeten töltöttem. Az kemény volt. A telek, a hideg, a földön alvás, a keresgélés. Voltam gondnok, kertész, szállító, dolgoztam a Margit Kórházban, és hiába próbált ott tartani az akkori főnököm, a leépítés áldozata lettem. “A legjobb emberemet akarjátok elküldeni?” - kérdezte a főnökétől, de hiába, elküldtek. Most már szerencsére nyugdíjas korba érek, úgyhogy sokkal jobb lesz a helyzet. Abból a 70 ezer forintból már egészen jól megélek majd. 11 ezer forint a szálló, a többit pedig jól be tudom osztani. Egyetlen álmom van, hogy az öcsémmel, aki 8 évvel fiatalabb nálam, legyen egy kis házunk vidéken. Jó lenne ott termeszteni magunknak mindenfélét, kapirgálni a kertben, kiülni, nézelődni. Jól ellennénk abban az időben, ami még hátravan.”