Imre | Pollack Mihály tér

˝Jól telik a napom, mert elfoglalom magam. Elég sok időt töltök kint az utcán, figyelem az eseményeket, beszélgetek. De szoktam olvasni is, érdekel a politika, a közélet, sportesemények, sok minden. Budapest, ha a benne élő emberekre gondolok, szerintem nem sokat változott. Arra gondolok itt, hogy egészen a háború óta azon gondolkodnak, hogy ˝Jajj, Istenem, miből fogok megélni˝. Ez persze az ország helyzetét is mutatja, de alapvetően az emberben van a hiba. És ez nemcsak az idősebbekre vonatkozik, mert ahogy megfigyeltem, mindegyik generáció anyagias. Persze, a fiatalabbak energikusabbak, ötlettel telibbek, de ez csak egy dolog. A fiatalok is tele vannak panasszal, kétkedéssel, olyan problémákkal, amiken senki más, csak ők tudnak változtatni. Azt hiszem, hogy nem tanulták meg a küzdést, azt, hogy nekik kell kikaparni valamit, megdolgozni érte. Úgy gondolom, hogy annak a negyven évnek, amiről beszélni szoktunk, még most is megvan a hatása. És csak akkor lesz kilépés ebből, ha nem azon megy a vita, hogy ki lesz a pártelnök, meg egyebek, hanem ha szót értenek egymással az emberek. Amíg az emberek azon spekulálnak, hogy ˝Hogy jutok előrébb...˝, meg hogy ˝Neki miért van több, mint nekem˝, addig nem sok értelme van az egésznek.˝