Judit | Vérmező

˝Most, az ünnepek kapcsán azon gondolkodtam sokat, és írtam is róla, hogy mit is jelent az ígéret. Az emberek gyakran ígérgetnek, aztán jól megszegik. Egy ideje igyekszem elkerülni az olyan ígérgetést, amiről tudom: könnyen lehet, hogy nem tudom tartani. Gyűlölöm a hazugság összes formáját, legyen az kegyes akár, mert én sem akarom becsapottnak érezni magam. Becsapva lenni szörnyű, irtózom az érzéstől, amit a hazugság kivált: a bizonytalanságot, magamban, másban, a világban. Én sem szeretek becsapni senkit. Nem bírom a játszmákat, a nagy várakozások idejét egy értékelhető visszajelzésre, például. Hiába kiábrándító néha, és türelmetlenségnek hathat, de belefáradtam a játékokba. Ez, az ünnepek közeledtével még inkább foglalkoztatott, mert az emberek azt hiszem, ilyenkor hazudnak a legtöbbet másoknak, és maguknak is. Főleg talán maguknak, és ez mindenkinek borzalmas. Az elmúlt két évem korántsem volt könnyű, de azt mindig is tudtam, a legnehezebb pillanatokban is, hogy ez most épp hiába fáj, alig elviselhetőn, hazugságban élni nem jó, és nem jó erőltetni olyan dolgokat, amik valójában nincsenek. Sokáig azt gondoltam, racionális, határozott döntéseket lehet hozni mindig, hogy minden csak egy döntésen múlik, és ahhoz kell tartanod magad utána, de ez nem igaz. Az élet sokkal bonyolultabb helyzeteket teremt, bonyolultabb kapcsolatokat eredményez, és nem mindig mi döntünk. Sokszor kicsúszik a kezünkből az irányítás. Ez egyszerre felszabadító és félelmetes. ˝