Marcell (Tücsi), Ildi, Emil és Dávid | Klauzál tér

„Az ég az egy fenti-folyó, sajt a Nap, palacsinta a Hold.” Ezt a verset Tücsi, a nagyfiunk írta a suliban a versszakkörön. Nem a Hétkerről ugyan, de az egész pont ilyen szürreális. Azt akarja, hogy gondolkozzunk és érezzük: nagyon erős az emlékezete. A házunkkal szemben levő ház csupa golyónyom. Ez a domb, ahol most ülünk szintén egy seb. Most süt a nap, és csillog a fű, jó itt csakúgy lenni, a város multikulti játszóterén. Mindenhonnan angol, német, olasz, orosz, dán, belga, svéd, lovári, fárszi és még számtalan nyelv hallatszik, együtt piknikezünk mind, és közös nyelv nélkül szedjük ki egymás gyerekének a szájából a homokot. Ránk és a békénkre süt a nap, ott, ahol ´44 december 27-én már lényegében nem volt élelmiszer, mert a pesti gettó területe ez, ahol végül elmaradt a tömegmészárlás. Erre a dombra is süt és megnöveszti a pitypangokat, miközben elmondom, hogy ez a domb egy temető, meg a kamerádra, ami látja a dombot, ahová halomba dobálták az éhezés, járvány, öngyilkosság következtében elhunyt emberek holttestét. Hát, ilyen ez.˝