Mária | Curia utca

„Nagyon csúnyán összevesztem anno a legnagyobb lányommal, azóta hajléktalan vagyok. De hozzá kell tennem, hogy mindösszesen három napot voltam az utcán, pedig 2007 óta nincs állandó lakhelyem. Van nyugdíjam, és igyekszem minden hónapban félretenni egy picit, hogy idővel ki tudjak venni egy szobát. Úgy tűnik, most már sikerülni is fog hamarosan. Az elmúlt évek kemények voltak, főleg egy nyamvadt krapek miatt, de hát, aki három férjet elfogyaszt, azzal persze történnek érdekes dolgok. Az első engem hagyott ott, a másodikat én, a harmadikra meg még gondolni sem akarok. Sőt, volt egy ráadás is, de azért meg eljött a volt felesége, és ő meg visszament hozzá. Pedig vele is éltem tíz évet, és talán az volt a legszebb. Sajnos egyébként jóhiszemű vagyok, ez az egyik nagy átkom, és jó néhányszor adtam kölcsön különféle embereknek, és egy petákot se láttam viszont soha. Most már nem is adok persze.”
„Mivel tölti a napjait?”
„Rengeteget olvasok. Imádom a történelmet, az útleírásokat, az életrajzokat, de még a sci-fit is. Moldovát is sokat olvastam már. A kedvenc könyvem az Albérlet a Síp utcában. Nemrég olvastam egy könyvet Sissiről, az is nagyon tetszett. Milyen szép kor lehetett az! Ez az én mániám, hogy megveszem a könyveket, mert akkor az úgy már enyém. Sokan ezt nem értik, miért ilyesmire költöm a pénzem, de én tudom, hogy ez jó nekem. 80 ezer forint a nyugdíjam, és abból spórolnom is kell. De legalább élek.”