Mariann, Sándor és Rambo | Ugocsa utca

˝Most már lassan egy hete, hogy gyűjtjük az emberektől az aláírást, abból a célból, hogy kaphassunk az önkormányzattól egy kis lakást. Nemrég egy újságírónő keresett meg bennünket, gyakran látott itt minket a környéken, hogy szeretne segíteni és közbenjárt értünk, így kezdtünk ebbe bele, reméljük, lesz eredménye.˝
˝Hány aláírás gyűlt már össze?˝
˝Mostanáig 347, és mindez hat nap alatt, úgyhogy nagyon hálásak vagyunk. Munkánk az már lenne, én például konyhán dolgoztam 24 évig és most újra munkába tudnék állni, Sándor pedig kályhakészítő, és ő is el tudna helyezkedni. Nagyon sokan segítettek mostanában nekünk; van, aki rendszeresen meleg ételt hoz nekünk, az egyik házban megengedték, hogy behúzódjunk a lépcsőházba, így nem életvitelszerűen tartózkodunk az utcán.˝
˝Így akkor nem is zargatnak titeket napközben?˝
˝Ó, dehogynem. Idejöttek a helyi szervek, és elküldtek minket, hogy nem ülhetünk itt, el kell hagyjuk a területet. Holott ha valaki kiül egy doboz sörrel a parkba, ahhoz nem szól senki sem. Nem alszunk itt kint, úgyhogy nem is értjük ezt a dolgot. De most nem tudják elrontani igazán a kedvünket, mert együtt ünnepeljük a születésnapunkat, a páromnak épp ma van, egy hölgy még tortát is süt kettőnknek itt az egyik közeli házban.˝
˝Rambo hogy került hozzátok?˝
˝Egészen kicsi volt, szinte a tenyerünkben elfért öt éve, mikor egy kukából húztuk elő. Nagyon jó házőrző, igazán szeretjük. Legszívesebben állandóan enne, de a mérete miatt ez talán érthető is.˝