Nóra | Örökmozgó

“Anyukám és Apukám is tanítóként kezdte pályafutását. Apukám végül egy másik területen teljesedett ki, Anyukám a mai napig tanítónőként dolgozik. Amióta az eszemet tudom, azt látom rajta, hogy mennyire szeret a gyerekek között lenni, ezért mindig is vonzott a tanári pálya. Kislányként is mindig tanítónéniset játszottam. Az angol nekem örök szerelem, ez volt az a tantárgy, amit bármilyen mennyiségben képes voltam tanulni. Ezért egyértelmű volt, hogy az egyetemen az anglisztika alapszak után az angol tanári mesterképzést választottam. Az angol talán az egyetlen tantárgy, amit tiszta szívvel és hitelesen tudok tanítani, mert hiszem, hogy szinte nélkülözhetetlen az életben való boldogulásunkhoz. Azért is imádom, mert nem csak egy nyelvet tanítok, de az életet is. Fontos dolgokról beszélgetünk, legutóbb például a nyolcadikosokkal globális környezeti problémákról elmélkedtünk. Igyekszem elérni, hogy az iskola élmény legyen a diákoknak. A tanórákon túl, a farsangi bálok, osztálykirándulások, táborok nyújtják azt a közösségi élményt, amiért én elsősorban tanár lettem. Ez szerelem. Sajnos, ma Magyarországon a tanári szakma nem vonzó. Nem mutat perspektívát. Mi, akik ma pályakezdőként a közoktatásban vagyunk, szerelemből vagyunk itt. Mondhatnám, hogy a hobbimnak élek. És ez csak addig tartható, amíg magamon kívül másokért nem tartozom felelősséggel, úgy értem, amíg nem lesz saját családom. Azt mondják, egy idegen nyelvet a célnyelvi környezetben lehet igazán megtanulni. Nekem ez kimaradt. Furcsa, de nem bánom. Persze még bárhova sodorhat az élet. De most jó itt. Szeretek Budapesten lenni. Egy jó barátom egyszer azt mondta, hogy nekem egy kulturális mennyország ez a város. Igaza volt, az is.”