Olivér | Dürer

„Budapesten születtem, de az életem nagy részét nem itt töltöttem. Még gyerekkoromban költöztünk le Nagyatádra, aztán, amikor behívtak katonának, úgy döntöttem inkább, hogy visszaköltözöm és tanulok. Mindig szélsőségesen éltem, sosem ültem egy helyben, az inspiráló dolgok érdekeltek, sokszor kezdtem újra, a nulláról építeni magamat, és mindig az motivált, hogy létre tudjak hozni valamit. Szerencsére a munkámból adódóan is sokat utaztam. Elég sok sztorim van abból fakadóan, hogy nem éppen biztonságos turistaként jártam a világot, általában nem foglalok szállást, és hát például Szingapúrban a repülőn meg kellett adni, hogy hol fogunk lakni. Találomra beírtam egy számomra kínainak hangzó szót. A poén, hogy az egy létező szó, sőt mi több még egy hotel neve is volt. A csomagjaink persze elvesztek, és mikor telefonáltam a reptérre, azt mondták, hogy utánam küldték a hotelbe. Szóval taxiba ültem, és elmentem értük. Mindenhol találkoztam valakivel, aki révén kalandos lett az utam. Itt például egy zenész öregemberrel, aki egy ütött-kopott maga csinálta szerkentyűvel valami olyan fantasztikus hangzást csiholt magának, hogy megkértem, nekem is csináljon egyet. Hazafelé persze a reptéren a franciák lekapcsoltak és egy jó pár órát a fogdában kellett töltenem, mert azt hitték, bomba van nálam. De több helyen alakult érdekesen az utazásom, csodálatos helyeket láthattam ilyen véletlen találkozások következményeként. Dominikán például nincs gps, térképet sem lehet kapni, ráadásul tele van felfegyverzett őrökkel, hogy védjék a turistákat. Beszabadultunk a városokba, és az egyikben végig követett minket egy rendőr, akiről kiderült, hogy maga a rendőrfőnök. Nem volt éppen turistarendőrség ott, ezért ő vigyázott ránk, aztán leálltunk beszélgetni egy helyi csávóval, erre a rendőrkapitányt leverte a víz, szóval az lett a vége, hogy mellénk rendelt két motoros rendőrt, így rendőri kísérettel jártuk a várost, akik ráadásul a forgalmat is leállították nekünk.”

„Most hogyan kapcsolódsz Budapesthez?”
„Kézműves söröket importálok, leginkább angol ale-eket. Ehhez kötve olyan emberekkel dolgozom együtt, akik a sörkészítésben élik ki magukat, akkor is, ha nem éri meg anyagilag az adott sört megcsinálni, ők akkor is főzik, a saját örömükre. Szeretnék Németország felé nyitni, hogy legyen olyan magyar termék, ami teret képes nyerni náluk is.”