Olivér | Millenáris

„Egészen gyerekkoromtól kezdve rajongok a fociért, édesapám szerettette meg velem ezt a csodálatos sportot. A ’86-os világbajnokság volt az első igazi élményem. Emlékszem akkor kértem magamnak egy 10-es mezt, ami Détári Lajosé volt, akivel ma együtt nyithattam meg ezt a kiállítást. Szóval nagyon szuper helyzeteket produkál az élet.”
„Tudsz is focizni?”
„Ha azt mondom, hogy igen, az kissé nagyképűnek hangzik, de el kell keserítenem mindenkit, igen, tudok futballozni. Nagyon régen játszottam, de elég technikás cselgép voltam. Elsősorban csatár pozícióban játszottam, de bevethető voltam egyébként bárhol. Van hozzá érzékem, sajnos alakom már kevésbé, az egykori brazil Ronaldohoz hasonlítottam magam, akit, szegényt, mindig azzal bántották, hogy pufi. Persze, azóta lefogytam, de mindig nagyon szerényen hozzá hasonlítottam magam.”
„A pályafutásoddal kapcsolatban mire vagy a legbüszkébb?”
„Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Az, hogy mi a fokmérő, nyilván az ember életében sok mindenből tevődik össze. Életem talán legcsodálatosabb élménye volt, amikor Törőcsik Mari azt mondta, hogy engem senki nem tud megnevettetni, de maguknak mindig sikerül.˝