Péter | Vérmező

˝Hogyan kezdtem filmezni? Érettségi előtt néhány hónappal csináltuk meg az első filmünket, ennek már lassan tizennégy éve. A rövidfilm műfaji meghatározása kísérleti filmdráma volt - bármit is jelentsen ez. Egyetlenegyszer vetítették nyilvánosan, aminek az emléke teljesen belém égett. Annyira izgultam, hogy végül nem mentem be a Toldi mozi termébe, inkább beültem egy közeli kávézóba, még most is emlékszem, hogy ettem egy rétest a kapucsínómhoz. A vicces az, hogy ma is ugyanazokkal az emberekkel forgatok, még a legrégebbi, általános- és középiskolás barátaim is valahogy a film és a képzőművészet felé mentek. Engem eleinte a versírás sokkal jobban érdekelt, mint a filmezés, de amikor rájöttem, hogy nem én leszek a következő Rimbaud, akkor inkább rendezni kezdtem, abban a reményben, hogy a következő Spielberg még lehet belőlem. (Azóta persze már erről is lemondtam.)
˝Mi a legkomolyabb forgatási emléked?˝
˝Az utóbbi néhány évből nincsenek forgatási emlékeim, mivel egy kockát sem forgattam: leginkább úgynevezett found footage filmeket készítettem, amiket talált filmtekercsekből, mások által forgatott amatőr felvételekből vágtam össze - ez egy ősrégi műfaja a kísérleti filmeknek. Ehhez képest nagy váltást jelentett, hogy ősszel elkezdtünk forgatni egy klasszikusabb filmet, ráadásul egy játékfilm hosszúságút, amit teljes egészében különböző erdőkben forgatunk, márciusig. Az egyik bükki forgatási napon történt velünk egy bizarr eset, amikor éjszaka az erdő kellős közepén egy róka kezdett el minket terrorizálni. Mindenhová követett minket, elég közelről, nem tudtuk eldönteni, hogy veszett, vagy csak ennyire barátságos. Amikor már vészesen közel merészkedett hozzánk, akkor visszamenekültünk az autónkba, ahonnan egy fél órán keresztül néztünk vele farkasszemet. Végül úgy döntöttünk, hogy beleforgatjuk a filmbe: halált megvető bátorsággal egy csomó képet készítettünk róla.˝