Rebi | Hegedű utca

„A hétköznapokban drámát és alkalmazott színházat tanulok Londonban egy olyan egyetemen, ahol mindenféle diák megfordul a világ összes pontjáról. Amikor először mentem Londonba az első dolog, ami feltűnt, azok a színek voltak: emberek, épületek, autók, reklámok, ruhák és fények. Budapest után alig tudtam befogadni ezt a kavalkádot. Most már több, mint öt éve Nagy-Britanniában élek és kezd természetessé válni, hogy minden és mindenki másmilyen. Annak ellenére, hogy őrületes toleranciát és empátiát tanul az ember egy ekkora helyen, könnyű eltűnni a tömegben. Sokáig az volt az érzésem, hogy belőlem is több van ott, hisz annyian vagyunk, hogy mindenkinek lehet ott egy tucat hasonmása. A kiejtésem miatt nem azonnal tesznek be a kelet-európai blokkba, különösen, mert legtöbben nem is tudják, hogy Magyarország vagy Budapest létezik, vagy ha igen, hogy hol van. Amikor a férjemmel megismerkedtem, először azt mondtam neki, hogy ez egy apró sziget Svédország mellett. Napokig elhitte. Azóta minden nyarat itt töltünk, kiderült, hogy tényleg nem egy sziget és itt őrületes, az életünket megváltoztató táborokat vezetünk többedmagunkkal. 2011-ben kezdtük el Naszin Nadil táborát, ami egy mese az erdő közepén, a legfantasztikusabb gyerekekkel és táboroztatókkal, akiket kívánhat az ember. Azóta Nadil Naen is csatlakozott hozzánk és mára egybefonódva töltünk el majdnem egy hónapot a varázslatos világunkban, ahol nincs város zaja, látjuk egymást és játszunk. A budapesti székhelyű Ephebus Egyesületet a naszini táborra alapítottuk, de később, ahogy a Fórum Társulat csatlakozott egy egészen új világ nőtte ki magát belőle. Ők egy fiatal színháznevelési társulat, akik drámával, színjátszókkal, tréningekkel (és millió másik dologgal) foglalkoznak. Folyamatosan tanulunk egymástól és dolgozunk azon, hogy a civil és kulturális szférában egyre többet tehessünk másokért is, mert az is egyértelmű, hogy minden egyes munka, kihívás és kaland nekünk is szól, értünk is van, ezért is tudunk magunkból egyre többet adni, mert feltölt minket ez a környezet. Elképesztően hálás vagyok, hogy ilyen munkám van, és lassan megint az otthon itthon lehet számomra is.”