Róbert | Bikás park

“Nagykanizsán születtem. A szüleimet nem ismerem, mert amint megszülettem, állami gondozásba kerültem. A nagykanizsai gyerekotthonban nevelkedtem egészen 18 éves koromig. Ezután munkakeresés céljából feljöttem Budapestre, és nagyon más volt itt. Nagyon sok időt töltöttem korábban egy helyen, ahol az egyik gondozónőmmel igazán jó kapcsolatban voltam, nagyon sok szeretetet és támogatást kaptam tőle. Marikával a mai napig tartom a kapcsolatot. Sajnos voltak rossz tapasztalataim is a gyerekotthonban, mert volt egy nevelő, aki néha leköpdösött, és nem is tudom, valójában miért, mert ez régen volt már. Egyszer meg is ütött, amikor a fejemet is bevertem, és vérzett is. A legjobb persze az volt, amikor Marikával lehettem, kaptam tőle apróbb ajándékokat, és éreztem, hogy szívvel adja, és nagy szeretettel.”
“Volt olyan vágyad, törekvésed, hogy megtaláld a szüleidet?”
“Úgy vagyok vele, hogy ha már nem akartak nevelni, akkor biztos nem is kíváncsiak rám, és én nem szeretném megkeresni őket. Szerencsére voltak barátaim az intézetben, jártunk szentmisére, vigyáztunk egymásra, és Katával, aki a legjobb barátnőm volt, nagyon jól megértettük egymást. Vele is szoktunk beszélni még most is. Itt, Budapesten több helyen is dolgoztam, például gyorsétteremben kiszolgáltam, mosogattam, takarítottam, és egy hotelben is dolgoztam egy hónapig, ahol éjszakázni kellett, amit sajnos nehezen bírtam.”
“Milyen terveid vannak?”
“Tanulni szeretnék, és utána szívesen dolgoznék szociális területen. Van ebben tapasztalatom. Azt gondolom, tudnám, hogyan kell kezelni olyan embereket, akik problémákkal küszködnek, akiknek segítségre, támogatásra van szükségük.”
“Mi az álmod?”
“Én nagyon régóta szeretnék eljutni Erdélybe, mert hallottam Böjte Csabáról, a Csíksomlyói búcsúról, és hát, a gyönyörű tájról. Szeretnék elmenni megnézni, hogy milyen szép hely lehet.”

2016. szeptember 12.

 

Megosztás
KövetkezőElőző
 
X