Samir | Nagyfuvaros utca

˝Egyiptomban születtem. 2006-ban jöttem Magyarországra, hogy meglátogassam nagybátyámat. Ő már 1990 óta él itt családjával. Megszerettem ezt az országot és úgy döntöttem, ha megélhetésemet tudom biztosítani, maradok. Tőkémet egy Üllői úton lévő éjjelnappali üzletbe fektettem. Sikeresnek bizonyult. Üzleti vállalkozásomat tovább folytattam és 2008-ban megnyitottam ezt az éttermet, itt a nyolcadik kerületben. Keresztény vallású vagyok. Legtöbben nem tudják, hogy az arabok közül is sokan Jézus követői, ezért is lóg ennyi vallásos témájú kép a falon, hogy ezt megismertessem vendégkörömmel. Kollégáim közül mindenki más nemzetiségű. Ancsi, idevalósi. Ő főzi a magyaros ételeket. Fikiri bácsi szudáni, az arab konyhát viszi mellettem. Az egyik pultos fiú szintén egyiptomi. Egyetem mellet dolgozik. A másik munkatársam eritreai. Nagyon fontosnak tartom a jó munkahelyi légkört. Nálunk nincs hierarchia, mindenki csinál mindent. Én is ugyanúgy, mint a többiek, mosogatok, főzök, kiszolgálok. Szeretném, ha munkatársaim sajátjuknak éreznék az éttermet. Kollégáim évek óta dolgoznak velem. Mi egy család vagyunk. Azért az ember mégiscsak a munkahelyén tölti el a legtöbb időt. Specialitásunk, hogy az arab ételek mellett magyar konyhánk is van. Szeretünk a vevőink kedvében járni. Például az egyik törzsvendégünk, ki az előbb ment el, krumplis tésztát rendelt holnapra. Meg lesz! Beírom a kis füzetembe és Ancsinak leadom a rendelést. A vendégeket mindig barátsággal kell fogadni. Beszélgetni kell velük. Milyen volt a napjuk, hogy vannak, mért szomorúak? Sok embert ismerek a környékről. A Dankó utcai hajléktalanemberek számára, minden reggel kiosztom az előző napról megmaradt élelmiszert. Nekem ez nem jelent problémát, sőt, örülök, hogy segíthetek. Nyáron, mikor a menekültek megjelentek a II. János Pál pápa téren és szembesültem rossz körülményeikkel, elhatároztam, hogy segíteni fogok. Amíg megtehettem, a saját pénzemből finanszírozva főztem nekik ebédet.˝

2016. április 01.

 

Megosztás
KövetkezőElőző
 
X