Tamás | Eötvös 10

˝Alapvetően pedagógusnak vagyok kiképezve, súlyosan pedagógus családban szocializálódtam, nem sorolom, de egyből 18 tanárt meg tudok számolni. Azt kell inkább megkérdezni, hogy ki nem tanító a családban. Te nem tudod, de ha két pedagógus összejön, azonnal tanítani kezdenek. Imádtam is tanítani, tanítottam kettő egész évet a felvidéken, Galántán és Nádszegen. De jött egy pillanat, amikor mehettem professzionális zenésznek, és akkor mégis csak meg kellet nézni azt. Akkor 23 voltam.˝
˝Milyen viszonyod van Budapesttel?˝
˝Nézd, 3 vagy 4 Arénám volt Budapesten, az első komolyabb megnyilvánulásom itt volt valamikor a ´80-as évek elején, itt kereszteltem el a zenekart valamikor ’84-ben, amikor mentünk a színpadra és Halmos Béla konferált fel minket, aki ugye most már fönt muzsikál az egekben. Az egy másodperc alatt dőlt el, hogy Ghymes lett a nevünk. Csodálatos világváros, a budapestiek ritkán csodálkoznak rá a saját városukra, amit én nem csodálok, hisz benne élnek, bár ez egy kiemelkedően gyönyörű város, de ez még önmagában nem sokat jelent, mert mi van hogyha aztán hideg emberek lakják… De nem, engem úgy érzem, hogy itt szeretnek, és így nagyon könnyű visszaszeretni a várost. Persze, hogy szeretem Budapestet, hát hogyne, hetente járok szinte ide. Gyerekkoromban remegtem, amikor hallottam a nevet, azt gondoltam, hogy soha... Hogy olyan messze van nekem. 5-6 évesen, hogy húú, az egy olyan város, ahol mindenki magyarul beszél. Mivel felvidéki vagyok, az nem olyan egyszerű, tudod, ott a magyar szónak nagy értéke van a mai napig. Nálunk a magyar az patinásan hangzik. A magyar azt jelenti, hogy az ember lánya magyarul beszél, magyarul gondolkodik, magyar dalokat énekel, magyarul eszik és magyarul álmodik. Ezt jelenti a magyar nálunk. Imádom, szeretem és büszke vagyok rá jobb híján, más nem marad nekem a szláv tengerben. Akkor 5-6 évesen azt mondtam, biztos el se jutok én oda sohasem, no de eljutottam, és most itt beszélgetek veled.˝