Zsolt | Nagysándor József utca

˝Van egy könyv: Jozefát úr, avagy a regénykedés. Hárman szerepelnek benne: a szerző úr (alacsony, férfias termet, karakteres, sötét tónusú bőrrel fedett, szakállas arc és roppant mérges, fekete szemek), Jozefát úr (nagy, ábrándos, kék szemek, hosszú karok és lábak, szőke, hullámos haj, csinos, férfiatlan orr, gyér szőrzet, semmitmondó pofa) és Budapest. A szerző úr írja Jozefát urat, és budapesti helyszínekre optimalizált gonosz történetek által jól elveri rajta a frusztrációs port. Most viszont éppen kegyes hozzá – rövid idézet következik abból a fejezetből, amelyikben a címbeli nagy mafla átkél a városon:
„Egy furán öltözött lányt szemrevételez, aki morcosan néz a világba, nagyon sötét és nagyon unott arcot vág, minden, ruha alól kivillanó testrészét piercingek és tetoválások díszítik, a haja lenyírva várja a növekedést, hogy valamikor végre koronaként terülhessen el egy szépséges menyasszonyi fátyol vagy koszorú alatt. A megfelelőnél legalább két számmal nagyobb bakancsot visel, a világhoz való viszonyulását szögletes mozdulatokkal és eltúlzott, fekete sminkkel igyekszik kifejezni, de közben annyi báj, annyi levetkőzhetetlen női kecs van minden rezzenésében, hogy Jozefát úr csak az estére tud gondolni, az estére, amikor ez a lányka hazamegy, nem kis munkával leszedi magáról a sok gyűrűt, láncot, reszkető bőréből kihúzza a tűket és egyéb szerkezeteket, majd különféle, a globalizációt éltető szupermarketekben vásárolt krémekkel a bőrét kenegeti, hogy szép legyen, hogy kellemes legyen megsimogatni, és közben azon töpreng, hogy nő legyen-e vagy inkább lázadó. Végül némileg röstelkedve, de közben gonosz kisgyermek-örömet érezve felvesz egy bugyit, melynek hasi részénél Micimackó öleli Malackát, és vidáman integetnek onnan.”