Zoltán | Andrássy út

˝Nem volt nehéz pestivé válnom, mert valahogy mindig is megvolt a pesti identitásom is a battonyai mellett. Már általános iskolás koromban is sok mindent tudtam a magyar popkultúráról, a lemezek katalógus-számait is ismertem, kívülről el tudtam mondani egy-egy lap koncertbeszámolóját, fejből tudtam a Rockévkönyv ’81-et, és bár 240 km-re éltem Pesttől, valahogy mindig fel tudtam jönni egy-egy rokonhoz, és akkor lemezeket is vettem, vagy éppen farmert… Ha egy-egy koncertre nem tudtam elmenni, elolvastam a következő héten, hogy mit írt róla mondjuk a Magyar Ifjúság. 1982-ben, amikor betöltöttem a tizenkettőt, punk zenekart alapítottunk az osztálytársaimmal, és a lakótelep minden lépcsőházába kiraktunk egy afféle hírlevelet, hogy megalakult a Sahara együttes. Amikor 1992-ben eldőlt, hogy végleg Budapestre költözöm, már annyira ismertem a várost, hogy gyalog is eljutottam bárhová. Viszont Buda a mai napig idegen számomra, nem szeretem, nem az én világom. Alapvetően Terézvároshoz kötődöm, 1996 nyarán költöztem egy Andrássy úti lakásba, innen a Bajza utcába, majd a Dessewffybe kerültem, a VI. kerületi üzlethelyiségek nagy részéről meg tudom mondani, hogy milyen metamorfózison mentek keresztül az elmúlt húsz évben. Szinte minden héten elmegyek az Írók Boltjába, az Almássy téri Musicland lemezboltba, de ha a Kálvinon van dolgom, végigjárom a Múzeum körúti antikváriumokat, mert szinte mindig van egy-egy író, akit éppen akkor fedeztem fel magamnak, és olyan lelkesen böngészek a polcokon, mintha csak 15 éves lennék. Ha valamire igazán büszke vagyok, az az, hogy még mindig olyan lelkesen tudok lemezek, régi játékok és könyvek után kutatni, mint egy kamasz.˝